A katedrális árnya

A prágai katedrális egyik ereklyetartójában aranyszegélyű párnácskán csodálatos épségben megmaradt kézfej nyugszik, mintha csak az imént metszették volna le. Még az ujjak alatt levő vértócsa is egészen frissnek hat. Hajnal van. A templomba rendőrök érkeznek s nemsokára megtalálják Kalandra atya holttestét a templom alapzatába fejjel lefelé eltemetve. Egyik kezét levágta a gyilkos... Aki ismeri Milos Urban eddig magyarul megjelent regényeit, aligha lepődik meg a hátborzongató kezdésen és sejtheti, ebben a könyvben sem ez lesz az egyedüli rémtett: rituális gyilkosságok, a katedrális falába vésett ijesztő kétszarvú körök, egy nagykalapos óriás démon, aki éjszakánként fekete gyomot vet a kövezetre, egy sor megrongált szobor - mind kapcsolódik valamiképp a Szent Vitus-székesegyházhoz. A rendőrség pedig hiába nyomoz. A megoldáshoz talán egy rejtélyes könyv vezet el: A katedrálisok titka. A katedrális árnyának műfaja az alcím szerint isteni krimikomédia (nem annyira vígjáték, mint inkább dantei értelemben vett 'comedia'), a regény egyik méltatója találó megfogalmazása szerint pedig misztikus thriller: olvashatjuk izgalmas krimiként, tragikus szerelmi történetként, sajátos műemlékkalauzként, beavatási regényként vagy akár mögöttes tartalmakat rejtő intellektuális kalandregényként.