A mezők királya

Singertől szokatlan időben és környezetben játszódik ez a regény. Valamikor a barbárság végén és a feudalizmus kialakulásának hajnalán, az akkor természetesen még nem létező Lengyelország területén. A Visztula völgyében élő polákok - a pola a nyelvükön mezőt jelent - törzsi viszonyok között halásznak, vadásznak, többnejűek, lételemük az erőszak, és nem idegen tőlük az emberáldozat, hiszen félelemben, sokistenhitben élnek, és az isteneik kiengesztelésének hatékonyabb módját nem ismerik. Krol Rudi, a vörös király tartja őket rettegésben, de a vezérük. Cibula meggyőzi népét, hogy próbljanak meg együtt élni az új irányzattal, különben biztos pusztulás vár rájuk. Ezzel az együttéléssel velejár a halászattal-vadászattal való részleges, majd teljes felhagyás, a fáradságos, vesződséges földművelésre való áttérés. A véletlen műve, hogy e barbár népség közé keveredik Ben Dosa, a babilóniai zsidó rabszolga, mesterségére nézve cipész, a vallási előírásokat hazájától messze távol is megtartó bölcs ember, aki írni-olvasni is megtanítja Cubula népét - a sors iróniája folytán, persze, héberül. Cibulának, a mezők királya uralma nem tart soká, mert egy szép napon egy szőke, kék szemű idegen jelenik meg közöttük, egy keresztény püspök, akinek első ténykedése, hogy az ezidáig bölcs embernek tisztelt, légynek se ártó, minden erőszaktól irtózó Ben Dosa ellen uszítja a népet, mondván, hogy a jámbor zsidó gyilkos, Jézus Krisztus haláláért személy szerint felelős. Egy perc műve, és elszabadul az erőszak, nem számít a józan ész, nem számít, hogy ami jó ezidáig velük történt, az mind ennek a példás életű embernek köszönhető.