A Szirakúza-kódex

"-Szóval a fotóalbum jelenti az összes nyomot - szólt Dave. - Pontosan. - No és mi van abban a fotóalbumban? - tette fel a kérdést Missy. - Akárki gyújtotta fel a házat és ölte meg ezt a Melanofskit...említettem, hogy megölték? - Nem - erősítettem meg. - Csak annyit mondott, hogy megkínozták, lelőtték, és sajátos módon elhamvasztották. Bowditch bólintott. - Először szemből az arcába lőttek. Meglehetősen, khm, intenzíven bántalmazták, mielőtt megölték. Mindkét térdére és egyik könyökére tompa tárggyal mértek ütést, három bordája törött, és több forrásból nagyon fájdalmas belső vérzései alakultak ki. De aki megölte, nem találta meg a fotóalbumot. Lehet, hogy nem tudták, hol van, lehet, hogy nem tudták, hogy fontos, vagy nem is keresték. - Kibelezték az áldozatot? - kérdeztem. - Nem - felelte Bowditch. - Hál' istennek - mondta Missy. - Akkor, az isten szerelmére, mi olyan érdekes azokon a fényképeken? Bowditch megint megpaskolta az aktatáskáját. - Minden fénykép hússzor huszonöt centis. Mindegyiket állványról készítették. Gondosan választották meg a filmet, az objektívet, a világítást, a fókuszt, az expozíciós időt. Mindegyik fénykép egy kicsit kisebb, de az eredeti tárgyat talán nyolcvanszázalékosra kicsinyítve reprodukálja, oldalanként sorrendbe állítva. Az eredeti tárgy pedig a Szirakúza-kódex, teljes terjedelmében."