Aranyvonat

A regény rejtetten (1. szám 3. személyben) személyes nézőpontja által és dokumentatív láttató ereje miatt az orosz-szovjet polgárháborús időszak hadifogoly-sorsból tekintett krónikáját adja. A különböző magatartás-válaszok széles panorámáját mutatja be és teszi átélhetővé. Méltó folytatása a szerző nagysikerű Szibériai garnizon című kötetének (Aranyrög-sorozat, 4). A főhős nagy érzelmi dilemmája tartja - bármilyen ideológiai kísértés ellenére - a realitások talaján a történetet: a világforradalmi illúziókkal és a hedonista ál-vörösök életvitelével szemben a hazavágyakozás vonzereje határozza meg a tanulságokban gazdag cselekményszövést. Sodródása így válik döntései által mégiscsak alakítható sorssá, mintegy ellentmondva a fogolytartók véleményének: "- Az önök sorsa... Hát Istenem, egy icce árpa. Egy icce árpa, amit magasra emelnek. Ha megbillenti, akkor kiszóródik az egész icce árpa. Mit lehet az ilyet tudni? Az árpa képes azt hinni, hogy saját öntudatos akarata okozza, hogy a magasból a földre száll." A regény bemutatja a Szibériából visszarabolt, hírhedt Aranyvonat Moszkvába juttatásának valós eseményeit. Világirodalmi szintű munka. J. Hasek Svejk című könyvének világirodalmi értékű párja.