Az élőhalott balladája

Három regény egy kötetben. Az élőhalott és a félholt élő Egy hulla nem csinál nyarat Az élőhalott balladája Fürge Calver nem hisz az élőhalottakban. Legalábbis addig amíg fel nem tűnik egy fickó, akinek előzőleg ő metszette el a torkát saját pengéjűleg. Ráadásul az ipsének van egy rossz szokása: akárhányszor földelik el, mindig lerúgja magáról a takarót, s állandóan ott liheg Calver nyomában. Pedig állítólag az élőhalottak nem szoktak lihegni... Calver kezdeti ijedelmek után elhatározza, hogy szembenéz sorsával, és nem ugrik ki félelmében többé egyetlen ablakon sem. Ám a sors ablakai kifürkészhetetlenek, s amerre Calver jár, sorra gazdagodnak az üvegesek. A rejtélyes élőhalott pedig nem tágít, bele akarja rángatni Calvert valami őrültségbe, ám erre esélye sem lenne, ha nem ejtene pár szót arról a nevezetes kincsről, amely gazdára vár valahol északon. A baj csak az, hogy az a kincs Zhíliában van - a fekete mágusoktól, félőrült gonosztevőktől, lélekszívó túlvilági lényektől és kósza démonoktól hemzsegő sötét északi birodalomban.