Az úszó sziget

Részlet a könyvből: A vonós négyes. Ha valamely utazás bajjal kezdődik, rendesen szerencsétlenül szokott végződni is. Ennek a gyakori tapasztalatnak igazságát az a négy művész bizonyára elismerte volna, kiknek hangszerei szanaszét hevertek a földön. A kocsi ugyanis, melybe az utolsó vasúti állomásnál kénytelen-kelletlen fel kellett szállaniok, épen az imént fordult fel az út kanyarulatánál. - Csak nem sérült meg egyik sem? - kérdé az első, a ki ügygyel-bajjal feltápászkodott. - Nekem csak egy kis bőrkarczolás jutott ki, - feleié a második, miközben arczárói a vért letörülte. A kocsi ablakába vágta volt. - Nekem pedig egy kissé a bőrömet horzsolta! - szólalt meg a harmadik, kinek a czombjából egy csepp vér serkedt. Így hát komolyabb baj nem történt. - Az ám, de hát a gordonkám! - kiáltott a negyedik. - Csak azt ne érte volna valami szerencsétlenség.