Cellába zárva

Abban a pillanatban elfogott az az érzés, hogy mindent el fogunk veszíteni. Igazából elég volt csak látni körülöttem a pusztítást, hogy tudjam. Most először tudatosult bennem, hogy el fogjuk veszíteni a háborút, és vele mindazt az etikát, az emberi tökéletesség fegyelmét, szépségét és érzését, amiért harcoltunk. Éreztem, hogy világ megváltozott, és nem jó irányba. Még én is. Ez volt a legnagyobb csalódás az egészben. Cserben hagytam Adolf Hitlert, akit tiszteltem. Nem mentem haza aznap este, egyszerűen nem bírtam rávenni magamat. Csak kóboroltam céltalanul a városban, a szórványos bombázás úgy hangzott, mintha távoli tűzijáték volna, és nosztalgikus érzéseket ébresztett bennem. Johannes vakbuzgó fiatal náci, a Hitlerjugend ifjú tagja. A háborúban súlyosan megsebesül és elveszíti a fél karját, de számára még ennél is elrettentőbb történik: kiderül, a házuk padlásán a szülei egy zsidó lányt bújtatnak. Azt pedig egyenesen tragédiának éli meg, hogy képtelen ártani Elsának - mert beleszeretett. A fiú mindent megtesz, hogy elnyerje a lány szerelmét, ám Elsa szíve másért dobog. Johannes tudja, hogy szerelme csak addig marad meg neki, amíg tart a háború... És ekkor kitör a béke. Johannes hírt hoz Elsának: a németek győztek, és neki továbbra sem szabad kimennie az utcára, mert vadásznak a zsidókra. Vajon egymásra talál-e fogoly és rabtartó? Sikerül-e a lánynak megmenekülnie?