Csikóéveink

A regény Merle egy korábbi regényének, a Francia históriá-nak folytatása, az a kamaszfiú, akit abban megismertünk, meséli el további, kora ifjú éveit (innen a cím). A főhős sorsának fonala azonban felvehető a mostani regény elején is; szinte semmi sem következik a most induló eseményekre, hacsak az nem, hogy a szerelem művészetét már viszonylag hamar elsajátította volt dadájától, erre a művészetre ugyanis a mostani regényben fölötte nagy szüksége lesz. Pierre féltestvérével (aki szintén szerepelt a korábbi műben) Montpellierbe igyekszik, ott szándékszik ugyanis kitanulni - nemes ifjú létére - az orvostudományt. A regény ezekről a tanulóévekről szól, egyszerre és egyforma hangsúllyal szerepeltetve a korabeli orvoslás elsajátításának és gyakorlásának nehézségeit és a katolikus- hugenotta ellentéteket, amelyek éppen a regény végén torkollnak a Szent Bertalan éj vérengzéseibe (hősünk azonban, feltehetőleg egy következő regény érdekében, megússza a dolgot). A történelmi háttér meglehetősen hiteles, a regényben azonban nem ez a lényeg. Még csak nem is Pierre szellemi fejlődésének ábrázolása: az orvostudományt - jófejű lévén - hamar elsajátítja, a vallási ellentétek inkább csak fizikailag érintik, hugenotta létére nem gyűlöli a katolikusokat, sem a zsidókat és eretnekeket. A hős nevelődése elsősorban szexuális jellegű: nemcsak azért, mert jóvérű ifjú létére egyre-másra elcsábít valakit vagy elcsábítják, de talán leginkább azért, mert a falusi, rusztikus szeretkezési formáktól eljut a korszerűbb, - szerinte - a perverzitás határait súroló figurákig.