Élet és sors

Sokan ​nevezték az Élet és sors-ot a XX. század Háború és béké-jének. Grosszman, aki haditudósító korában, a nagy honvédő háború alatt többször is elolvasta Tolsztoj regényét, valóban hasonló művet hozott létre: átfogó történelmi tablót festett egy korról, egy népek sorsát eldöntő háborúról, egy nagy csatáról - s egyúttal olyan nagy családregényt alkotott, melynek hősei valamelyest egy kor tipizált alakjai is, de sokkal inkább megismételhetetlen sorsú emberek: mindannyian a maguk különös múltjával, jellemével, vágyaival és magánéleti vagy családi problémáival. Az Élet és sors 1942 végén, 1943 elején játszódik, jórészt Sztálingrádban, ahol elkeseredett harcok folynak egy-egy ház birtoklásáért is, de megfordulunk az evakuáltak hátországában is, oroszországi és német városokban, s egyszerű katonákkal éppúgy találkozunk, mint olyan emberekkel, akiknek egy-egy parancsa százezrek életéről dönt... És a regény mindkét birodalom lágereit is leírja: a gázkamrába terelt zsidók utolsó gondolatait és a sztálini lágerek rabjainak életét... Grosszman könyvében, ha megírása idejébe képzeljük magunkat, meghökkentő a szókimondás bátorsága: akkor beszélt - egészen nyíltan - a náci és a szovjet rendszer lényegi azonosságáról, amikor a kérdés puszta felvetése halálos bűnnek számított. 1961-ben az Élet és sors összes kéziratpéldányát, sőt az írógépet és írógépszalagot is, amelyeken készült, 'letartóztatta' a KGB. Grosszman ezt csak kevéssel élte túl, 1964-ben elhunyt, de a mű egy kézirata kalandos körülmények között megmaradt, a hetvenes években Nyugatra került, s ott jelent meg először 1980-ban. Grosszman regénye ma már a XX. századi világirodalom egyik alapművének számít: benne lüktet a tömeggyilkos diktatúrákat szülő kor minden fájdalma és kegyetlen erkölcsi-filozófiai dilemmája... S a világ csak most, ötven évvel a megírása után fedezte fel igazán: a BBC nyolcórás rádiójáték-sorozatot készített belőle, Oroszországban több színházban játszották színpadi adaptációját, és idén, 2012-ben mutatja be az orosz tévé a tizenkét részes monumentális Élet és sors teleregényt... Olasz nyelvű megjelenésekor az Il Giorno így üdvözölte a regényt: 'Az emberiesség és finomság, amellyel Grosszman háromszázötvenezer ember halálát rekonstruálja Sztálingrádnál, Tolsztojt idézi; a pátosz, ahogyan a szolidaritásról, a barátságról és a méltóságról értekezik, Dosztojevszkijt; a szelídség és érzékenység, amellyel az egyszerű életet magasztalja föl, Csehovot.' Vaszilij Grosszman monumentális művét méltán nevezik sokan "a huszadik század Háború és békéjének". Az összehasonlítás nem véletlen: egy történelmi tablóba ágyazott családregényről van szó, amelynek alapja a szerző egykori második világháborús haditudósítói múltja - Grosszman nemcsak a fronton volt jelen, hanem az elsők között járt a felszabadított treblinkai táborban és a megszállt Berlinben is. A történelmi háttér a keleti hadszíntér, a "Nagy Honvédő Háború": középpontjában az 1942-43 fordulóján zajló, német megadással véget érő sztálingrádi csatával. A történet a Saposnyikov és a Strum család tagjai körül forog: Ljudmila Nyikolajevna Saposnyikov és férje, a szovjet nukleáris programon dolgozó, zsidó vallású fizikus, Viktor Pavlovics Strum a regény két főhőse, akinek házasságát is tönkre teszi a háború, de fontos szerep jut Strum anyjának is, aki német koncentrációs táborban raboskodik. Közben a Volga-parti orosz városban utcáról utcára, házról házra elkeseredett harcok folynak a Wehrmacht csapatai és a szovjet Vörös Hadsereg között, ám a regény nemcsak itt játszódik, hanem bemutatja a hátországot, oroszországi és német városokban élők nélkülözéseit, mindkét hadsereg katonáinak megpróbáltatásait is. Megelevenednek mindkét embertelen totalitárius birodalom lágerei is: a német koncentrációs táborok gázkamrába terelt áldozatai ugyanúgy, mint a szovjet GULAG rabjai. A műnek több mint százötven nevesített szereplője van: zömmel a szerző saját életéből alkotott emberek, ám konkrét történelmi személyek is feltűnnek, Sztálintól Hitlerig, Eichmanntól Csujkovig és Paulusig, sőt kissé visszamenve az időben Lenintől Trockijig és Buharinig