Hallatlan vakáció

A ​huszonéves budapesti lánynak - akinek egyetlen vágya, hogy író legyen - a sokadik próbálkozás után sem sikerül elnyernie a megpályázott irodalmi ösztöndíjat. A szüleitől furcsa vigaszdíjat kap: részt vehet egy alapítvány által, a saját területükön kimagasló eredményt nyújtó fiatalok számára szervezett utazáson. Irány Jamaica! Orsolya félve indul útnak, nem érti, mi keresnivalója van a sok sikeres fiatal között; nem is akar menni, de a nővére elmagyarázza neki, egy írónak élményekre van szüksége. A csapat meglehetősen vegyes összetételű, de nem a szuperintelligens csillagász, nem is a győzelemmániás zeneszerző lány a legfurcsább a tagjai között, hanem az a kedves tekintetű, szép modell, aki nem szól senkihez, aki nem is próbál kommunikálni másokkal. Hamarosan kiderül: a lány nem azért különül el a többiektől, mert gőgös, hanem azért, mert siket. Orsolya összebarátkozik vele, és kialakul körülöttük egy kis csoport. Ahogy a fiatalok megérkeznek a szigetre, az események felgyorsulnak. A karibi álomvakáció néhányuk számára rémálommá válik, néhányan pedig megértik: csak úgy lehetnek boldog, önálló és független felnőttek, ha lerázzák magukról szüleik akaratát, nem mások elvárásainak próbálnak megfelelni, hanem a saját útjukon haladnak - azon az úton, ahol óriási jelentősége van a másság elfogadásának, az előítéletektől való megszabadulásnak. Ebben az állandóan mosolygó, siket modell lány segít nekik a legtöbbet. Néhány nap után, amikor úgy tűnik, rendeződnek a fejekben a gondolatok, a természet közbeszól, és a csapat tagjainak szembe kell nézniük életük addigi legnagyobb kihívásával, egy olyan feladattal, ami már korántsem játék; egy olyan szituációval, amiben valóban emberek élete a tét. Weisz Fanni nevét 2010 decemberében ismerhette meg először a nagyközönség, amikor a Megasztár című tehetségkutató döntőjében Rúzsa Magdi Gábriel című dalát kísérte jelnyelven. A szerző ugyanis hallássérült, de ez nem gátolja pályáján, amelyen utánozhatatlan szerénységgel és kedvességgel halad előre. Mostani, első regényének főhőse, Orsolya író szeretne lenni. A lány elnyer egy irodalmi pályázatot, és ennek jutalmául részt vehet egy jamaicai utazáson. Bár Orsi félve, kétségekkel telve indul útnak, a történet végére életre szóló élmények birtokába jut. A csapatban sokféle ember van, többek között, a nagyon okos, különc csillagász, a zeneszerző lány mind felkeltik Orsolya figyelmét, ám leginkább a kedves tekintetű, hallgatag modell kerül érdeklődésének középpontjába. A szép lányról csakhamar kiderül, azért nem kommunikál senkivel, mert siket (személyében magát is megmintázta a szerző). A karibi szigetvilágban a résztvevők nem egyformán viselik az időnkénti váratlan, mi több meglepő történéseket, ám a nehézségek áthidalásában sokat segít nekik a siket modell lány. A kis csapat lassan-lassan összekovácsolódik, és eközben rá kell jönniük, hogy az önzés, a mások ignorálása nem vezet célhoz, változniuk kell, ha együtt akarják megélni a gyakorta veszélyes történéseket. A regény a "lecsupaszított" cselekményen túl szól a fogyatékossággal élők elfogadásáról, a másság tiszteletéről, emberségről, barátságról, szeretetről. A szerzőt ismerők népes táborában biztos olvasókra talál majd a könyv, de ajánlható még a regény a tizen-huszonéves fiatalok körében is. "www.kello.hu minden jog fenntartva."