Isten gyermeke

"Vagy kitalál magának egy másik életvitelt vagy talál magának egy másik lakóhelyet hozzá valahol a világban." - figyelmezteti a seriff Lester Ballardot, ám a huszonhét éves fiatalember egyikre sem képes. Anyja lelépett, apja felakasztotta magát. Lester szinte teljes elszigeteltségben él közel a természethez, egyre távolabb a társadalomtól a Tennessee állambeli Sevier megyében. Pár dollárja van és egy puskája. Vadászik és gyűjtöget a hegyekben. Meggyűlik a baja a renddel. Magában beszél. Egy hideg téli reggelen tett felfedezése alapvetően változtatja meg az életét. Már nem lesz visszaút. Cormac McCarthy korai remekművében a rá annyira jellemző szikár költőiséggel, érzékenységgel és komor szépséggel mutatja közelről az emberszámba se vett, kisemmizett Lester létezésének bestiális harcát, kegyetlen-keserves küzdelmét. Az amerikai kortárs szépirodalom hazánkban is népszerű írója, Cormac McCarthy Isten gyermeke című regénye a szerző egyik korai műve (1973), amelyből nem olyan régen, James Franco rendezésében filmfeldolgozás is készült. A sötét színekkel megfestett történet az 1960-as években, Amerika egyik déli államában, Tennesse-ben játszódik. A főszereplő, Lester Ballard, 27 éves, szellemi fogyatékos férfi, aki korán elveszítette szüleit (apja felakasztotta magát, anyja eltűnt). Ezért árvaházban nevelkedik, de miután önálló életet kezdene, örökségét, szülei házát elárverezik és ezután nincs hol laknia. Ekkor Lester az Appalache-hegységben lévő barlangban húzza meg magát, ahol ősember módjára tengeti életét, miközben testileg és szellemileg is egyre inkább elkorcsosodik. Van azonban egy puskája... Isten gyermeke a társadalom érzéketlensége okán, amely kegyetlenül kitaszította őt megszokott környezetéből, ebben a kisemizettségben válik törvényszerűen erőszakossá, aki maga is kegyetlen módon akarja védeni azt a semmit, ami még az övé, hogy ebben a társadalmon kívüliségben is életben maradhasson. De vajon van-e, lehet-e erre büntetlenül lehetősége? A szerző fekete színekkel, szikár képekben, mégis költői szépséggel mutatja be, ennek az állatsorban tengődő, szerencsétlen embernek az életben maradásért vívott, önmagát sem kímélő, kegyetlen küzdelmét. Megrendítően szép regény, amelynek központozásakor egyáltalán nem használ vesszőket a szerző, mintegy összefüggő szózuhatagként letaglózva olvasóit főszereplője sorsával. A kritikusok szerint a 20. századi angol nyelvű próza egyik csúcsteljesítményének tekinthető a regény, amelyet minden művelt olvasó megkülönböztetett figyelmébe érdemes ajánlani. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"