Maradj még, kedves!

'Vilma a partot nézte. A kis hajó motorját egész testében érezte, a propeller rezgését átvette a hajótest, tornacipős lábán át a lánynak is átadta. Egyik keze a korláton, a sok turista kezétől síkosra csiszolódott barna fa is finoman rezgett. Az utasok persze el voltak foglalva önmagukkal meg a hajóval, most ismerkedtek vele. A legtöbben alig pár perccel az indulás előtt értek a Régi Kikötő kopott kőmólójához. Az egykorvolt, de mára a lábak alól kipergett köveket beöntött betonnal helyettesítették, régen. Mióta Vilma oly jól megismerte a kikötőt, azóta nem látott errefelé javító munkásokat.'