MI, Bob

Bob vagyok. Bob Johansson. Amikor a szoftvercégem eladásával nagyot kaszáltam, hirtelen azt se tudtam, mit kezdjek a rengeteg zsével. Vonuljak high-tech remetelétbe valami paradicsomi szigeten az óceán közepén, vagy épp vessem bele magam a nagybetűs Élet közepébe? Végül egy harmadik út mellett döntöttem, és bekopogtam a CryoEternához, hogy mennyiért dobnának meg a halhatatlansággal. No persze nem szó szerinti halhatatlanságra gondolok, csak arra, hogy bevágnak a frigóba egy időre, aztán kiolvasztanak a szép új világban. Nos, a terv ütős volt. Csupán pár dologgal nem számoltam. Először is, a kocsival, ami túl korán vasalt ki a kereszteződésben. Másodszor azzal, hogy a szép új világ a legkevésbé se lesz szép. Harmadszor pedig, hogy a szoftverbizniszről váltanom kell a hardverre. Sőt, én magam leszek a hardver. Vagyis hát mi. Illetve MI. Hogy ebből az egészből nem értesz egy mukkot sem? Felőlem, kifejthetem akár bővebben is. Kezdj olvasni! Két ​fiú. Az Egyik Az örök Háború Poklából, A Másik Egy Idegen Bolygó Szelídítetlen ősvadonából. És Mindketten Hirtelen Kapcsolatba Kerülnek A Delelő Világának Idilli Társadalmával. Mi Sülhet Ki Ebből? Réce A Gigandán Harcolt Egy Elit Kommandó Tagjaként, De Egy Csatában Halálosan Megsebesült. Csak A Földi Progresszorok Beavatkozásának Köszönheti Megmenekülését. Ám új Környezetét Képtelen Befogadni, úgy Véli, A Túlvilágra Került. Pierre Egy Másik Bolygón Sétál Ki Az őserdőből, Ahol Egy Földi Expedíció A Terepet Készíti Elő Egy Pusztulásra ítélt Civilizáció átköltöztetéséhez. A Fiú Egy Régebbi, Kudarcot Vallott Küldetés Egyetlen Túlélője, Ilyenformán Teljes Jogú Ember. Ő Mégis Jobban Ragaszkodik Nevelőszüleihez, A Láthatatlan Idegen Lényekhez. Két Fiú. Két, Otthonából Kiszakított, értelmes, érző Teremtmény. Vajon Sikerül-e Hazatalálniuk? A Sztrugackij Fivérek Két Remekbe Szabott Kisregénye A Delelő-univerzum Távoli Zugaiba Kalauzol El Minket, Melyek Tűnjenek Bármennyire Idegennek, Az Ember Jobbra Törekvésének Időtlen Játszóterei Csupán.