Moszkoviáda

Jurij Andruhovics (1960) a rendszerváltás utáni ukrán irodalom legismertebb képviselője, műveit lefordították angolra, oroszra, németre, lengyelre és finnre (magyarul eddig egy kisregénye jelent meg). A 80-90-es évek fordulóján hatalmas tömegeket vonzó költői esteken és happeningeken ismertté vált író mintegy emblematikus figurája a szovjet- és narodnyik hagyományokkal egyaránt szakító, okkal, ok nélkül 'posztmodernnek' nevezett, ironikus-szatirikus új ukrán irodalomnak. A műfaji paródiák mellett (thriller, love story, önéletrajz, esszé, társadalomrajz stb.) számos lehetséges allúzióval (Jerofejev, Bulgakov, Joyce, Dante, Konwicki) szolgáló, élvezetes stílusban megírt szatirikus regény páratlanul pontos - és korántsem csupán a rendszerváltás pillanatára érvényes - diagnózis a posztszovjet pszichéről, a felbomló, de részeiben is tovább élő birodalomról. Az 1992-ben írt regény egy ukrán irodalmár Moszkvában eltöltött időszakán keresztül láttatja azokat a fordulat-utáni években általános, kaotikus viszonyokat, amelyeket a multietnicitás és a fiatal értelmiségi lét, valamint az élet addig soha nem látott változásai indukálnak. A kollégiumban élő Otto von F. hányatott mindennapjai, marginálisnak tetsző, de valójában nagyon is jellegzetes helykereső életvitele, belső monológjainak szenvedély- és politika-fűszerezte íze mind-mind olyan sajátságos lenyomatát adják a kor romlottságot sugalló, mindazonáltal otthonosnak érzett légkörének, amely után okvetlenül el kell jönnie a felfrissítő eszmék érájának - hogy aztán a történet ki-ki életében újra és újra megismétlődhessen. A zajos sikert kiváltó ironikus, lényeglátó írásmű a kortárs ukrán irodalom jelkép-értékű alkotása, és egyúttal a nemzeti identitást megteremteni kényszerülő új művészeti irányultság szerves komponense. Helyenként vulgaritásba, esetenként pornográfiába hajló stílusa miatt a kötetet csak felnőtt olvasóknak ajánljuk