Nappá lett lámpafény

Potozky László a magyar próza egyik legnagyobb tehetsége. Mindössze huszonhárom éves, amikor a kolozsvári Erdélyi Híradó Kiadónál napvilágot lát Áradás című novelláskötete, mellyel rögtön kivívja a kritikusok egybehangzó elismerését. A Nappá lett lámpafény megjelenésekor pedig még mindig nem töltötte be a huszonöt évet. Új könyvét leginkább a sokszínűség jellemzi, mellyel képes újra és újra meglepni olvasóit. Novellái közt egyaránt találunk a fantasztikum felé elmozduló és szociologikus történeteket, személyesebb hangvételű és távolságtartóbb írásokat. A magyarok közül Tar Sándor és Bodor Ádám, a világirodalomból Ernest Hemingway, Mario Vargas Llosa és Julio Cortázar hatott rá a leginkább, ám írói hangja, sajátos karakterei és atmoszférateremtő ereje révén nagyon is saját, másokéval össze nem téveszthető világgal rendelkezik. Sokat tud a méltóságról, a kiszolgáltatottságról, az önbecsülés elvesztéséről. Valamint a történelemről, a diktatúráról. Tud úgy pontos és tárgyilagos lenni, hogy mondataiból az empátia se hiányozzék. A valóságot sosem a lokális jellegzetességek megjelenítésével, hanem az egyetemesség igényével mutatja fel. Általános érvényű művek megteremtésére törekszik, azt megragadva, ami bennünk, emberekben közös. A 2012-ben Bálint Tibor-díjjal kitüntetett fiatal erdélyi magyar prózaíró, Potozky László irodalmi folyóiratokban korábban már megjelent rövidprózáìt magába foglaló, második kötete az Ünnepi Könyvhét egyik csemegéje. Novelláì között egyaránt találunk a fantasztikum felé elmozduló és szociologikus történeteket, személyesebb hangvételű és távolságtartóbb írásokat. Egy bányató világa vagy a sivár lakótelep, disznóölés vagy egy beteg galamb vergõdése, a családfõ féltett akváriuma vagy a családi vacsorák hangulata, a diktatúrák bűnei vagy a háborúk borzalma, s természetesen a "nappá lett lámpafény", mind-mind visszaköszönnek a megkapó erejű, rövid írásokban. Az erdélyi magyar irodalom legjobb rövidprózai hagyományait követõ kötet széles körben ajánlható beszerzésre