Októberi vidék

Ray ​Bradbury, a sci-fi egyik legnagyobb alakja és a novella amerikai mestere már a korai írásaival híveket szerzett magának olvasók és kritikusok között egyaránt, ám aki elsősorban a Marsbéli krónikákról vagy a Fahrenheit 451-ről ismeri, azt ebben a kötetben meglepetés érheti. Egy festői mexikói faluban a halál csupán turistalátványosság. Egy város alatti városban megfulladt szeretők csendben ismét egymáséi lehetnek. Egy karnevállal utazó kis ember legédesebb vágya napról napra beteljesedik. Egy beteg fiúnak a hűséges kutyája az egyetlen kapcsolata a külvilággal. És a túlvilággal. Ez a tizenkilenc borzongató és baljós novella Ray Bradbury másik arcát mutatja meg. Azt az írót, aki kíváncsi az élet és a fantázia sötét oldalára, aki ragyogóan megragadja a világ őrültségének, zűrzavarának és akadályainak lényegét. Az Októberi vidék karakterei élnek, álmodnak, dolgoznak majd meghalnak - és néha ismét élnek, csak hogy felfedezzék, bár gyakran túl későn, hogy az embernek magas árat kell fizetnie azért, hogy valahova tartozhasson. Ray Bradburyt azon kevés sci-fi írók között tartja számon a művelt olvasóközönség, akinek az írásai szépirodalmi színvonalat ütnek meg. Nincs ez másképp Bradbury egyéb - hazánkban gyakorlatilag ismeretlen - más zsánerű írásaival sem. Eredetileg 1955-ben megjelent novellafüzére (amely egy korábbi kötete tovább bővítése volt) az igényes horror élvonalába tartozik: olyan alkotókkal említhető egy vonalban, mint Poe vagy Lovecraft. Bradbury nem közönséges ijesztegető, nála nincs vérbál, nincs hentelő gyilkos, sokkal inkább operál a sejtelem, az ismeretlentől, nem látottól való kába rettegés erejével, a psziché legsötétebb bugyraiból fel-feltörő félelmekkel, a torzsággal - mindezt pedig egyéni és szokatlan módon mély emberismerettel és empátiával fűszerezi alkalmanként, így téve igazán szívszorítóvá, megrendítővé az elbeszéléseket. A kollekció egyik legismertebb darabjának, a Hazatérésnek a szereplői - egy család tagjai - valamennyien különleges képességekkel rendelkeznek: tudnak repülni, látják a jövőt, denevérré képesek változni, gondolatot olvasnak, és mind halhatatlanok - kivéve az egy Timothyt, aki teljesen átlagos, és így pont ő az közöttük, aki: más. A família egy másik tagjának, Einar bácsinak pedig a szerző külön írást is szentelt. Személyes emlékekből táplálkozik az Állóvíz, amely egy vízbe fulladt kislány tragédiájának megrendítő története. A küldött főhőse egy súlyos beteg, ágyhoz kötött kisfiú, aki telepatikus kapcsolatban áll a kutyájával - az eb pedig nem csak e földi valóságot látja. A kis orgyilkos-ban egy édesanya retteg újszülött babájától - és lehet, hogy okkal... A kötet a műfajt kedvelő, igényes és művelt olvasóknak ígér különleges olvasmányélményt. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"