Suhanó árnyék

"Nyugodtan sétálva indult el a pázsiton. Éppen a lépcsőhöz ért, amikor éles sikoltás verte fel a házat. Ez a hang, mint a késpenge, szinte belevágott a csendbe. Aztán fölhangzott újra, majd harmadszor is... Az ajtó sarkig tárult, Emmeline rohant ki rajta. Még mindig rémülten sikoltozott, fehér kötényén vörös gyümölcsfoltok éktelenkedtek. - Segítség! Meggyilkolták! - jajgatott, két vörös kezét kétségbeesetten emelte az égnek. Adela megtorpant. Az olló csattogása is elnémult. Még a madarak is riadtan hallgattak el. És a rémült csöndben Emmeline újra felsikoltott: - Gyilkosság! Agyonlőtték!"