Vidám temetés

Alik, a New Yorkba emigrált, tehetséges orosz-zsidó festőművész haldoklik. Műterem-lakásában sorra felbukkannak megcsalt feleségei, szeretői és régi barátai, akiket nem köt össze más, mint az, hogy mindannyian elhagyták Oroszországot, s mindannyian szeretik Alikot. A festőművész különös és szenvedélyes személyiségének hatása alól nem tudja magát kivonni senki, halálos ágya mellett még szeretői is összebékülnek. Az orosz Booker-díjas Ulickaja a Vidám temetésben korábbi regényeiből (Médea és gyermekei, Kukockij esetei, Életművésznők) ismert pontos lélekábrázolással mutatja be ezt a "furcsa családot" összetartó és széthúzó erőket, finom humorral ábrázolja és teszi különlegessé főszereplője halálát. "A szertartás három órára volt kitűzve, és három előtt tíz perccel az előtér már tele volt. A mostani Robins, ennek a kifogástalan, gazdasági hanyatlást nem ismerő temetkezési vállalatnak a negyedik tulajdonosa, egy jóvágású öregúr teljesen tanácstalan volt. Úgy hitte, a szertartás résztvevőinek tulajdonságai alapján a klienséről is mindent meg tudna mondani. Ebben a pszichológiai játékban látta foglalkozása egyik legvonzóbb oldalát. Most viszont nemhogy kliense vagyoni helyzetét nem tudta azonnal megállapítani, de még a nemzeti hovatartozásában is kételkednie kellett, amelyre pedig, úgy tetszett, egyértelműen utalt a rokonoknak az a kívánsága, hogy az elhunytat a temető zsidó részében temessék el. A tömegben még négerek is voltak, ami meglehetősen ritka dolog a zsidó temetéseken. Igaz, az öltözékükből ítélve ezek a művészvilághoz tartoztak. Ott volt aztán néhány dél-amerikai indián is. A fehér vendégek között is teljes volt a zűrzavar: voltak köztük szolid zsidó házaspárok, néhány nagyszerű angolszász ember, láthatóan gazdag galériatulajdonosok, meg különféle rendű-rangú oroszok, az egészen tisztességes kinézetűektől a nem éppen józan ingyenélőkig."