Virágok

Két férfit sodor egymás mellé az élet: az idősebb egy műtét következtében elveszítette személyes emlékeit, melyeket erősen meghatározott a diktatúra, a fiatalabb pedig a hétköznapokba belefásulva nem tudja, hogyan is tehetné emlékezetessé az életét. Az idősebb nem emlékszik a részletekre, a fiatalabb pedig elveszik közöttük. Hogyan segíthetnének egymáson, ha már magukon sem tudnak? Együtt erednek az elfeledett múlt nyomába, hogy összerakják egy ember történetét mindabból, amit az ismerősei tudnak róla elmondani. A fadoénekesnő, a hős görögök soha nem síró leszármazottja, a főállású bohóc mindannyian mesélni kezdenek, s a történetüket mint egy-egy szál virágot nyújtják át. Talán sikerül a virágokból összerendezni egy csokrot. Talán sikerül felvenni a harcot az ürességgel. Talán a virágok megmutatják mindazt, amiről nem szabad soha megfeledkeznünk. Talán mindkét férfinak sikerül méltóvá válnia a virágokhoz. Afonso Cruz portugál szerző nem "csak" író, hiszen előző regényében már azt is bizonyította, hogy kitűnő grafikus, emellett életrajzából az is kiderül, hogy hazájában elismert zenész, bendzsózik, gitározik, ukulelézik és énekel is. Bár mostani regényét nem illusztrálta, és nem hangzik, nem hangozhat fel a sorok között semmiféle dallam, az olvasó mégis úgy érzi, hogy a portugál fado énekesek, a szív legbensőbb hangjait megszólaltató dallamával varázsolja el a szerző. A történetet elmesélő Kevin apjának temetésével kezdődik a regény. A férfi miután hazatér lányával, Beatrisszel és párjával, Clarisse-szal a lakásukba folytatja megszokott életrendjét. Mígnem egy átlagos napon meginvitálja a mellette lévő lakásban élő, idős Ulme urat egy kávéra. A szomszéd már túl van egy súlyos műtéten, melynek következtében elveszítette emlékeinek nagy részét, a mesélő pedig azon "mesterkedik", hogy jelentős emlékekké formálja életének szürke hétköznapjait. Míg Ulme nem emlékszik a részletekre, addig Kevin elvész azokban. Miként találhat lélekben is egymásra ez a két férfi, vajon tudnak-e segíteni egymáson, amikor először az önmagukba vezető, belső utat járva kellene föltárni személyiségük rejtett titkait. Mindketten megpróbálják felfejteni a múlt homályából kibontakozó - számos részletében elfedett - élettörténetüket, amelynek kibomlása során sok kérdés vetődik fel, hiszen nem biztos, hogy mások emlékképeiből összerakható mindaz, ami a történet sodrában a jelenig vezette el őket. Dallam, képek, poétikus "szózuhatagok" teszik élvezetessé a regényt, amely nem fog csalódást okozni azoknak, akik a szerzőt, már előző világsikerű regénye, a Kokoschka babája (201501196) alapján megismerhették. Érdemes ajánlani. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"